Az élet a campuson a létezés egy különálló dimenziója. De tényleg, amerikai egyetemen lenni egészen más érzés, mint úgy általában Amerikában. Elsőre valahogy nem adódott erre kézenfekvő magyarázat. Rengeteget agyaltam azon, hogy végülis mi lehet ennek az oka

Az első próbálkozás: A campus hatalmas, ez nyilvánvaló. Azt mondják, 5 négyzetkilométer, és magam is tapasztaltam, hogy könnyen lehet akár 15-20 perceket sétálni két épület között. Na és? Amerikában amúgy is minden nagyobb és minden messzebb van. Amellett, a maga nemében, az előző egyetemem, a BME sem volt épp kicsi, az is hídtól hídig tartott (az I-Q épüéetekről nem is beszélve).

A második elmélet: A campus összes épülete csakis piros téglákból és fehér díszítőelemekből áll. Teljesen függetlenül attól, hogy amúgy a funkciókat tekintve elég változatos a felhozatal, és hogy az épületek nyilvánvalóan nem egy időben épültek. Mégse néz ki úgy az egész, mint ahol az aktuális kornak megfelelő stílusjegyeket csak úgy egymás mellé dobálják. (Pedig nincs is annál szebb, mint a patinás régi épületből a függőfolyosón át az új épület betontömbjébe érkezni - egy középiskolás emlék). Visszatérve a marylandi campusra, itt valahogy minden szokatlanul egységes és nekem mindenáron valami makett vagy Legoland akar róla eszembe jutni.

Egy további megközelítés: Ami nagyon jellemző még, hogy az amerikai campusok minden esetben egyértelműen (és rituálisan) el vannak különítve a külvilágtól. A területet kerítés veszi körül, amin pedig kapuk vannak, ezeken át lehet az egyetemre bejutni. Csakhogy ezek a kapuk mindig nyitva állnak, sőt, ajtószárnyak sincsenek rajta, így még elvben sem lehetne becsukni őket soha. Ez valami fennkölt metaforája lehet a tudomány függetlenségének és nyitottságának.

De szerintem még mindig nem ez lesz a lényeg. A legfrissebb álláspontom az, hogy a campus különleges hangulatát az adja, hogy mint város a városban tényleg önálló egységként üzemel(hetne). A települések központja errefelé a hosszú és keskeny parksáv vagy sétány, amiből persze a leghíresebb a National Mall DC-ben. Ennek a kistestvére lehetne a campus szívében található McKeldin Mall, aminek végében a legnagyobb tiszteletnek örvendő épület, a könyvtár áll.

Az első egy hónapban sokat jártam ide, a tanévkezdéssel viszont egyrészt nagyon zsúfolt lett, másrészt kaptunk irodákat. További fontos csomópont még a Student Union, ahol lehet például enni, de itt van kisbolt, bank, sőt teke és billiárd (meg ki tudja még mi...) is. A közgazdászok épülete a Tydings, ez is a központi sétányra néz.

Az campuson van még egy csomó kollégium, de ez csak és kizárólag az alapszakosok bulija, itt én nem kaphatnék helyet. (Hehe: nem mintha kéne - három szobatárssal emeletes ágyakon. :D) Az itt lakókról tényleg el tudom képzelni, hogy hetekig ki sem teszik a lábukat a kerítésen kívülre. Vagy ha mégis, akkor is csak az út túloldálán sorokazó kocsmákig mennek. (Ahol gondolom kólát rendelnek, mert a többségük még nem múlt el 21 éves. :))

Továbbá ez mind van a campuson, meg biztos minden más is, csak azokat még nem fedeztem fel:

- Sok fa és még több fű, egy csomó sétány

- Sportközpont, fitnessterem, beltéri és kültéri medence

- Kerékpárszervíz

- Komplett orvosi rendelőintézet

- Mindenféle tanácsadó iroda

- Színház- és hangversenyterem

- Buszjáratok, campuson belül

- Stadion amerikai focihoz, kisebb pályák baseballhoz, "rendes" focihoz, röplabdához

- És persze az egyetem farmja (igen, élő állatokkal)

Elsődleges "otthonomat", a Tydings-t most nem számítva eddig két kedvenc épületem van. Az egyik természetesen a sportközpont. Lehet mindent csinálni, amit amúgy is szoktam, például futópadon futni vagy csoportos aerobikra járni. Meg lehet egy csomó olyan dolgot is, amit csak ezután fogok ;) - mondjuk falat mászni. Beltéri futópálya is van; egy körfolyosón lehet rohangálni körbe-körbe - bár ez talán kicsit kevésbé mozgatja meg a fantáziámat. :D A legszebb viszont egyértelműen az úszómedence, ami tényleg annyira baromira jól néz ki, hogy már majdnem ki is próbálta. Pedig őszintén szólva nem vagyok igazán oda az úszásért.

A másik kedvencem pedig minden bizonnyal a tánc- és zeneszakosok birodalma, a Clarice lesz. Itt rendszeresen tartanak különféle előadásokat és programokat, az évnyitó fesztiválon például a Jazz Professzorok koncertjét hallgattam meg. A Jazz Professors együttesnévnek sem lenne utolsó, de itt nem erről volt szó, hanem szó szerint a jazz tanszék tanárai zenéltek nekünk! Az este pedig különösen kellemes volt, mert még finom koktélokat is lehetett kapni, ilyen szép, hazavivős pohárba. :D