Nem akarnám letagadni a dolgot, a megérkezés után az első gondolatom ez volt: 'oké, láttam ezt is... na és mikor mehetek haza?' Aztán miután összeraktam, hogy ez nem mostanában lesz, szép lassan elkezdtem rendezgetni és építgetni az itteni dolgaimat. Már két hete vagyok itt, és a dolgok napról napra egyre inkább hajlandóak rendőződni és épülni, néha talán még szépülni is. És még csak két hete vagyok itt. :D

A félév az egyetemen hivatalosan csak augusztus utolsó hetében kezdődik, de az első éveseknek külön előkészítőket is tartanak. Így történt, hogy már júliusban, a megérkezésem után három nappal, félig-meddig még jatlagesen, az iskolapadban találtam magam. Most matekot és statisztikát tanulunk, ami inkább csak ismétlés, így egyelőre nem kell megszakadni. Leszámítva persze, hogy szinte egész napos elfoglaltságról van szó (reggel 8:15-től délután 3-ig órák majd házi feladatok), meg hogy mégiscsak nyár közepe van.

A két kurzusból az egyiket (a statisztikát) még el se kezdtem, de elővizsgával már le is zártam. Ezzel másfél hét szabadidőt nyertem, amit tekintettel a mögöttem (és vélhetőleg még előttem) álló nehéz tanévekre való tekintettel pihenéssel, utazással, kikapcsolódással tervezek eltölteni.

A másik kurzus elvileg matematika, de sokkal inkább alapvető mikro- és makroökonómia. Bár ezeket is tanultam, azért rámfér az ismétlés. Közben legalább megismerhetem az évfolyamtársakat, az egyetemi életet és a campus rejtettebb zugait is. Az előadó, Riley, egyébként is elég tehetséges tanár (bár még csak negyedéves doktorandusz ő is), így az órái tényleg hasznosak. Mi tagadás, közgazdász szakra senki sem a tiszta matematika miatt jön, így a kurzus, bár szükséges, kicsit unalmas része a képzésnek - vélhetően Riley számára is, aki ezért mindig igyekszik valami aprósággal oldani a hangulatot. Végképp akkor lopta be magát a szívünkbe, amikor a hétfő reggelt rögtönzött sajtószemlével kezdte és negyed órát beszélt az NBER honlapján frissen kiadott közgazdaságtani cikkekről. Csak 15 perc volt az egész, de ez aznapra felért egy extra adag tejeskávéval.

A sikeres statisztika vizsga melett a hét másik, talán még kiemelkedőbb fénypontja volt, hogy szombaton végre kilátogathattam az arlingtoni bolhapiacra és megvettem A Biciklit. Nem mint sporteszköz kellett elsősorban, hanem mert az itteni közlekedési viszonyok mellett elég nehéz járgány nélkül boldogulni, szinte mozgáskorlátozottnak érzi magát az ember. Mondok pár példát: a házunk a hirdetés szerint a metro mellett van (= csak 1 mérföld = 1,5 km = minimum 20 perc gyalog), illetve az egyetem is közel (= 2 mérföld = 3 km = 40 perc gyalog). A közelben található még számos bolt is (= valóban sok lehetőség van, mindegyik legalább 20 perc gyalog...) Az egyetem szerencsére elérhető ingyenes buszjárattal is, ezek viszont elég ritkán járnak, főleg nyáron (= 3 reggel, 2 napközben és még 2 este; nem egy budapesti 7-es busz, ahol fanyalgok, ha hétvégén 10 percnél többet kell várnom). A Biciklit birtokolni tehát tényleg olyan, mintha szárnyakat kapna az ember. Sikerült egy szépen rendberakott, használt hibridet kifognom. Mivel piacon vettem a bringát, úgy gondoltam, illik megpróbálni alkudni. Az árból ugyan nem engedtek, de adtak mellé ajándék sisakot és U-lakatot is, így valóban 100%-ig menetkészen távozhattunk. :) Az új kis kedvencről hazafelé lőttem a képet.