Avagy a doktoranduszok így lazulnak.

Három (szerintem) nagyon helyi mulatságot fogok bemutatni. Ezek kreatív fordításban a Boldogitóka, a Szerencsetres és a Reggebéd. Figyelmeztetés: a poszt a nyugalom megzavarására alkalmas, kajáktól roskadozó képeket is tartalmazhat...

Boldogitóka ("Happy Hour")

Valószínűleg egész Amerikában méltán népszerű, a helyiek mégis szeretik a díszi (DC) életstílus sajátjaként elkönyvelni. Nemzetük Fővárosa valóban nagyhatalom a délutáni, kora esti italozásban, ami nem is csoda, ugyanis ebben a műfajban tudnak leginkább a heti robotban megfáradt irodisták jeleskedni. Ezen túl az egyetemisták zsúfolt szellemi- de néha meglehetősen sivár társasági életéhez is remekül illeszkedő elfoglaltság ez. A program 5 óra körül kezdődik, így a munka után egyenesen ide lehet menni, kikerülve a "hazaugrottam és elcsábultam a pihe-puha tévézős kanapém láttán" jellegű bakikat. A diákok számára vonzó lehet továbbá, hogy a korai órákban az alkoholos italokat - meg néha egész pizzákat és egyéb vacsipótlékokat is - jelentős kedvezménnyel szolgálják fel. 8 óra felé, az akció zárása előtt tíz perccel, a már amúgy is egyre kevésbé szomjas, viszont egyre inkább boldog résztvevők még gondosan kikérhetnek egy (két?!) kört, így 9-re akár végezhetnek is az estével. Szórakozhatunk tehát úgy is, hogy a lámpaoltás szokott időpontját sem kell megváltoztatnuk. Aki pedig úgy érzi, hogy ennél egy kicsit több gond(olat) gyűlt össze a hét folyamán, az még épp időben van, hogy nekivágjon az igazi, nagyvárosi éjszakának.

Szerencsetres ("Potluck")

Sokszor azonban nem akarunk a városig sem elmenni, inkább otthon szórakoznánk. A Szerencsetres ártatlannak tűnő közös vacsora saját nappalink kényelmében, ami aztán végtelen ételorgiába torkollik... A játékszabályok szerint a bulihoz mindenki egy fogással és lehetőleg pontosan egy adag étellel járulhat hozzá, így elvileg egyenlő arányban oszlik meg a vendéglátás terhe, ráadásul egy csomó finomságot kóstolhatunk végig. Az egyik buktató, hogy nagyon nehéz a "kicsit többet viszek, hogy biztos mindenkinek jusson" illetve az "úgyis ez fogy majd a legjobban, mert ez a legfinomabb" gondolatokat elűzni - tehát még a legszigorúbb házigazdánál is a tervezetthez képest többszörös mennyiségű élelmiszer gyűlik össze. Legutóbb a török ismerős Can (Dzsan) tartott kajálós bulit, a képet is tőle vettem át. Ez egy erősen nemzetközi rendezvény volt, így a kínálatban felfedezhető saslik, émelyítő török édesség, koreai rizsétel és amerikai disznós szendvics is. A magyaros fogás aznap a húsos palacsinta volt (jobb felső sarokban, szögletes tepsiben).

Reggebéd ("Brunch")

A bulinemek felsorolását célzottan nehézségi sorrendben terveztem, így a végére hagytam mind közül a legsunyibbat. A Reggebéd, avagy a villás reggeli a szégyentelen kinyilatkoztatása annak, hogy az életet igenis nagykanállal habzsoljuk, és nem sajnálunk akár egy egész vasárnapot a puszta élvezetekre rászánni. Kényelmes, délelőtti étkezés ez, amikor a kelleténél talán kicsit tovább alszunk, ezért a pirítóshoz már késő van, a főétkezésre viszont még várni kell(enne). De akkor mégis mit tudunk ilyenkor enni? Az éttermek részéről szabad a vásár, nagyjából bármit rendelhetünk, amit egyébként délután ötig a nap folyamán szívesen fogyasztanánk.  A mi bulink azonban nem elmenős volt, hanem a házigazda, Ishita a már ismertetett Szerencsetres formában valósította meg a vendéglátást. A vacsipartihoz képest nehezítés volt, hogy már korán (délelőtt 11 körül) elkezdtük az evést, így némi pihenőt megengedve többször is újra nekiláthattunk a kóstolásnak. Emellett az igazi fegyvertény, hogy a Reggebéd elengedhetetlen kellékei a hagyományos italok, úgymint a Mimóza (pezsgő-narancs) illetve a Bloody Mary (vodka-paradicsom). A magára valamit is adó amerikai ezeket lehetőleg feneketlen ("bottomless") edényből fogyasztja el.

Egészségünkre!